2011. január 9., vasárnap

Suli

Tegnap kiderült, hogy vége a félévnek. A suliról eddig még nem írtam, ez jó apropó egy kis összefoglalóhoz.
Őszintén szólva az első benyomások abszolút negatívok voltak. Minden késéssel indult, teljes fejetlenség uralkodott, a tanárok még nem voltak beosztva, senki nem tudta, hogy tanítani fog-e minket, vagy csak az első pár órára osztották be hozzánk. És ezzel párhuzamosan a tandíjat viszont meglehetősen nyers hangnemben követelték. Nagyon csalódottak voltunk. Főként amiatt, mert a műhely nem volt felszerelve (ill. egyáltalán nem volt műhely), ötvös órán a tanár a könyvet olvasta fel hangosan. Elég kiábrándító volt.
Az első hetek feszültségét oldotta, hogy megismerkedtem (és remélem elmondhatom, hogy összebarátkoztam :) ) két nagyon kedves-aranyos-cuki lánnyal, akikkel végignevettük (néha kínunkban) a kezdeti bénázást. Egyikőjük vadjutka, a másikójuk Cselő Mari. Tőlük a szórakozás mellett nagyon sokat tanultam is, így megbocsátva a sulinak az elnyújtott kezdés.
Mire elkészült a műhely, onnantól kezdve sokkal jobban tetszik az egész. Egyértelműen kedvenc órám a műhelyes farigcsálás. Sok mindent tanultunk: fűrészelni (a monogramom már feltettem egyszer), forrasztani (ez nagyon hiányzott már drótos koromban is), fúrni, polírozni, láncot készíteni (na jó, csak egy egyszerű anker láncot, és annak is csak az alapjait), különböző eszközök, szerszámok használatát. Nekem nagyon hasznos volt.
A többi óráról ez jóval kevésbé mondható el sajnos. Szerintem (és szinte minden csoporttársam szerint is) túlzásba estek a rajzórák tekintetében. Szombatonként mind a 8 óránk rajz, 4 anatómia, 4 rajz és térábrázolás óra kimeríti a kínzás fogalmát. Végigülni 8 órát egy rajzbakon már önmagában is húzós, és hogy még rajzolni is kell közben, úgy, hogy nem is tudok... Tudom, tudom, mondhatjuk, hogy az a cél, hogy megtanuljuk, csakhogy én nem rajzolni szeretnék megtanulni. Az órarend sajnos inkább a grafikusok és festők részére készült.
A betűrajz feladatai engem visszavisznek az általános iskolába (különböző hangulatok ábrázolása mindeféle technikával, egy-egy betű belecsempészésével), a ragasztgatás, vagdosás szerintem csak időrablás. Ugyanez érvényes az ábrázoló geometriára is; amiket szerkesztünk, azt már általánosban is csináltuk (bár úgy láttam, van akinek ez kihívás, úgyhogy másnak lehet hasznos, ami nekem nem...). De ebben látok azért némi fejlődési lehetőséget, remélem nehezítik majd a következő félévben. A képgrafikáról inkább már nem is írok, annyira haszontalannak találom. Közgázból nem kaptam felmentést, úgy látszik ez a képzés magasabb szintű, mint a Közgáz...
De hogy nem csak panaszkodjak, a végére hagytam a másik kedvencemet, a számtechet. Ezen most Adobe Illustratorban tanulunk rajzolni, szerintem ez érdekes. Először népi motívumokat rajzoltunk, most meg ember fejeket. Ez hasznos lehet később is a tervezésnél. Második félévben pedig Photoshopot fogunk tanulni, az még jobban érdekel.

És hogy ne csak a sok szöveg legyen (én is jobban szeretem a képes bejegyzéseket), egy kis ízelítő az új kollekciómból:

3 megjegyzés: